Óvodás lett szemünk fénye. Óriási szakadék tátong az eddig szorongatott, színeiben már sem önmagára, sem bármi másra nem emlékeztető rongy nyúl és az ovis társak által felvonultatott csodababák között.
Megkértük Törő Tímea gyermekpszichológust, írjon nekünk a 3-4 éves kislányok babázásáról:
forrás: http://pinkscroll.com/hu/content/jatssz
Milyen legyen a játék baba?
Az ovis korba lépő leánykák számára leginkább a kifejező arcú, szépen kidolgozott babákat javasoljuk. Elsősorban rongybabákat, hajas babákat.
Hogyan babázzunk?
Bármilyen kézben tartható babával jól lehet papás-mamást, orvososdit, boltost, utazósdit, vagy bármi más szerepjátékot játszani. Ilyenkor az ovis belebújik például az anyuka szerepébe és a játék babát – mint a gyermekét – a kezében tartva utazik a vonaton, ránk pedig a kalauz vagy egy, a gyermeke iránt intenzíven érdeklődő utas szerepét osztja.
Az az édesanya cselekszik jól, aki bátran „belemegy” a játékba és pozitív és negatív érzést is egyaránt mer a babán keresztül mutatni. Így például az orvososdi játékban lehet nyugodtan nyafogni, dacoskodni a baba szerepéből beszélve, de akár elismételni azokat a mondatokat, amiket a gyermekünk egy valós szituációban korábban mondott: „Nem akarok bemenni a doktor nénihez!” / „pfujj, csúnya szirup, nem kell!”. A gyerekek lehetséges – amúgy teljesen természetes – ellenállását mondjuk csak ki ilyenkor és nem arról van szó, hogy mi tanítjuk a tiltakozásra ezzel a gyermekünket. Az apróságok pontosan tudják, hogy mi a helyes viselkedés, amit a legjobban abból is láthatunk ekkor, hogy a doktor néni szerepből meg is mondják: „Nem kell félned, ettől meggyógyulsz!” . A gyerekek az ilyen és ehhez hasonló játékokon keresztül dolgozzák fel az őket ért feszültségeket.
Játék közben zajlik a babák öltöztetése, etetése. Mosolygásra fakasztó, amikor gyermekünk tükröt tartva nekünk „idegesen kapkodva” veti oda „gyorsan öltözzél baba, mert menni kell a munkába!” Ilyenkor érdemes átgondolnunk a reggeleinket, hogyan lehetne azt békésebbé tennünk. Ha ez elő is fordul, ne essünk kétségbe, nem követtünk el semmi végzeteset. Figyeljünk tovább, hisz minden bizonnyal végtelen büszkeséggel tölt el bennünket, amikor kislányunk odaadóan pelenkázza „kislányát” és meg-megállva, takargatva, féltve-óvva tologatja azt a játék babakocsiban.
Elkerülendő
A játszás egyik nagy értéke, hogy segítségével a valós élményeinek érzelmi feldolgozása történik, emiatt a játék közbeni magyarázás éppen ezt a funkciót veszi el. Például, amikor a játék baba a gyerek szerepét betöltve az anyjának felesel, kerülendő a játékhelyzetből kilépve leszidni a gyereket. Ehelyett a játékban maradva válaszoljunk, reagáljunk neki.