Milyen legyen a játék baba?
Játék tündér-, boszorkány-, lovag-, király- és hasonló mitikus figurák

Hogyan babázzunk?
Óvodáskorban a gyermekekben a fantáziavilág még gyakran keveredik a valós világ eseményeivel, figuráival. A mesék hősei jól képviselik a gyermeki lélek alapvető viszonyulásait. Így például a gonosz boszorkány a rossz, ártó szándékot, haragot hordozza magán, a tündér a jóságos, a segítő hozzáállást úgy, hogy mindkettő varázserővel van felruházva. A lovag például a segítő hős, akinek ereje van, küzdeni és harcolni tud, a király a hatalmas, biztonságot adó nyugodt erő. E szimbolikus figurákkal sokkal mélyebben tudják ezeket a viszonyulásokat a gyerekek eljátszani, mint ahogy szavakkal meg tudnák fogalmazni.

Amikor egy gyermek (mindegy, hogy fiú-e, vagy kislány) ezekkel játszik, vagy ő maga bújik ezekbe a szerepekbe, akkor ezt mozgósítja magában. (A felnőttek világában a mitológiai alakok jelentik ugyanezeket.) A mitikus figurák jelenlétének szerepe, annak fontossága abból is lemérhető, hogy szinte minden kultúrkörében jelen vannak. Olyan alapvető viszonyulások ezek, amelyek gyökere kultúrától független.

Ha a gyermek a felnőttre testálja a gonosz, rossz figurával való játékot és ő maga, csak a jót szeretné játszani, akkor bátran vállaljuk el. Nem leszünk ettől rosszabb anyák, apák, nagynénik. A gyerekek tudják, hogy ez csak játék.

Elkerülendő
Amennyiben a gyermek a gonosz, rossz figurával azonosul, ne kezdjük el okítani arról, hogy „ilyet nem csinálunk”… Fogjunk meg ilyenkor egy játékbeli „méltó ellenfelet” és a játék keretén belül reagáljunk rá.

Milyen legyen a játék baba?
Tökéletesek azok a babák, melyeket 5 évesen ajándékoztunk számára, csupán a hozzájuk kapcsolódó játékok színesítésében kell gyermekünk segítségére lennünk. Amennyiben új játékot szeretnénk vásárolni, úgy a megszokott és szeretett típusokból bátran választhatunk drágább, kifinomultabb darabokat, a játék hevében már nem sérülnek úgy a babák, mint korábban. A megtestesített figura legyen inkább valóságos, mint meseszerű.

Hogyan babázzunk?
Az óvodáskor végén és a kisiskolás korban a gyerekek rajzaikkal, kézügyességükkel már szépen tudnak alkotó tevékenységet végezni a babázás terén is. De milyen kreatív játékot kapcsolhatunk a babázáshoz?

A babák ruhatárát saját készítésű ruhácskákkal, ékszerekkel lehet kiegészíteni. Két akadállyal nézünk ilyenkor szembe: egyrészt a gyermekeknek nem feltétlenül van türelmük a megtervezett ruha hosszadalmas megalkotásához, másrészt mi magunk sem feltétlenül állunk készen egy kristályokkal kirakott koronázási palást elkészítésére. A tervezgetés és az álmodozás többnyire kielégíti a kicsit fantáziáját és kreatív igényeit. Rajzoltassuk le velük álmuk öltözetét.

Só-liszt gyurmából a babaház konyhájának asztalára zöldségeket, kifliket lehet varázsolni. A szülők ilyenkor közös alkotásban merülhetnek el gyermekükkel, és ami talán a legfontosabb, az édesapáknak és a fiúgyermekeknek is jut szerep bőven a barkácsolás révén. (Ha mi magunk szülőként kétbalkezesek vagyunk, akkor is adjunk lehetőséget az alkotásra azzal, hogy a gyermekünknek az eszközöket és az alapanyagokat beszerezzük.) A gyerekek megélhetik a saját kezük által készített játékokkal való foglalatosság örömét, annak értékének elismerését. A játékhoz tartozó darabok elkészítése egy új minőséggel ruházza fel a játék örömét.

Értékeljük és örüljünk az elején talán kevésbé szép munkáknak is! Az elrontottnak hitt darabok sokszor arra is jók, hogy a „varrónőhöz”, „szerelőhöz” menjen vele a babafigura, vagy szülő-szerepet játszó gyermek. A mai világban erre azért is van szükség, mert életünk legtöbb területén általánossá kezd válni az „elromlott = dobjuk ki, vegyünk másikat, cseréljük le azonnal” szemlélet. A kijavítással, megszereléssel azt is megtanítjuk, hogyan lehet a jó dolgok megszületését, elkészülését kivárni, hogyan lehet helyrehozni, amit elrontottunk, és hogy mindez egy folyamat, fejlődés eredménye.

Elkerülendő
Nem szabad maximális esztétikai elvárásokat táplálni a gyerekek munkája felé. Fontos továbbá az is, hogy ne a siker-kudarc dimenzió mentén gondolkodjunk akkor, amikor a saját készítésű munkákat szemléljük.

Milyen legyen a játék baba?
Az ovis korba lépő leánykák számára leginkább a kifejező arcú, szépen kidolgozott babákat javasoljuk. Elsősorban rongybabákat, hajas babákat.

Hogyan babázzunk?
Bármilyen kézben tartható babával jól lehet papás-mamást, orvososdit, boltost, utazósdit, vagy bármi más szerepjátékot játszani. Ilyenkor az ovis belebújik például az anyuka szerepébe és a játék babát – mint a gyermekét – a kezében tartva utazik a vonaton, ránk pedig a kalauz vagy egy, a gyermeke iránt intenzíven érdeklődő utas szerepét osztja.

Az az édesanya cselekszik jól, aki bátran „belemegy” a játékba és pozitív és negatív érzést is egyaránt mer a babán keresztül mutatni. Így például az orvososdi játékban lehet nyugodtan nyafogni, dacoskodni a baba szerepéből beszélve, de akár elismételni azokat a mondatokat, amiket a gyermekünk egy valós szituációban korábban mondott: „Nem akarok bemenni a doktor nénihez!” / „pfujj, csúnya szirup, nem kell!”. A gyerekek lehetséges – amúgy teljesen természetes – ellenállását mondjuk csak ki ilyenkor és nem arról van szó, hogy mi tanítjuk a tiltakozásra ezzel a gyermekünket. Az apróságok pontosan tudják, hogy mi a helyes viselkedés, amit a legjobban abból is láthatunk ekkor, hogy a doktor néni szerepből meg is mondják: „Nem kell félned, ettől meggyógyulsz!” . A gyerekek az ilyen és ehhez hasonló játékokon keresztül dolgozzák fel az őket ért feszültségeket.

Játék közben zajlik a babák öltöztetése, etetése. Mosolygásra fakasztó, amikor gyermekünk tükröt tartva nekünk „idegesen kapkodva” veti oda „gyorsan öltözzél baba, mert menni kell a munkába!” Ilyenkor érdemes átgondolnunk a reggeleinket, hogyan lehetne azt békésebbé tennünk. Ha ez elő is fordul, ne essünk kétségbe, nem követtünk el semmi végzeteset. Figyeljünk tovább, hisz minden bizonnyal végtelen büszkeséggel tölt el bennünket, amikor kislányunk odaadóan pelenkázza „kislányát” és meg-megállva, takargatva, féltve-óvva tologatja azt a játék babakocsiban.

Elkerülendő
A játszás egyik nagy értéke, hogy segítségével a valós élményeinek érzelmi feldolgozása történik, emiatt a játék közbeni magyarázás éppen ezt a funkciót veszi el. Például, amikor a játék baba a gyerek szerepét betöltve az anyjának felesel, kerülendő a játékhelyzetből kilépve leszidni a gyereket. Ehelyett a játékban maradva válaszoljunk, reagáljunk neki.

Milyen legyen a játék baba?
Az egészen pici kisgyermekek a csecsemő babákkal, plüss állatokkal tudnak jól játszani, amik elég nagyok ahhoz, hogy könnyedén meg tudják fogni őket, de elég könnyűek ahhoz, hogy hurcolni tudják magukkal, ahogy járnak-kelnek. A játék baba kiválasztásakor a fentieken felül érdemes figyelembe venni, hogy annak arca kedves, kifejező legyen, minél letisztultabban kialakítva. Mindenképpen jó, ha természetes alapanyagokból készült kedvencet választunk.

Hogyan babázzunk?
Javasoljuk, hogy az édesanya azokat a tevékenységeket játssza el a babákkal – beszéddel és énekkel kísérve -, amit a gyerekek maguk is átélnek, melyek fontos momentumai az ő kis életüknek: „alszik a baba”, „eszik a baba”, megetetjük, lefektetjük, betakarjuk, felébred a baba, sír a baba, éhes a baba, jár a baba, csüccs. Az öltöztetés egy-egy ruhadarab – inkább csak jelképes- le/felvételéből áll. „Levesszük a sapkát…. kéred te is? (és rátesszük az ő buksijára is)… kéri a baba is…. Fázik a feje…. Tessék, tedd rá a baba fejére! (és átadjuk a gyermeknek a kezébe, ha elfogadja, vagy magunk tesszük a baba fejére)…” – természetesen ez a mozdulatsor sokszor lejátszódik, hiszen ebben az időszakban a gyermek a mozgáson, cselekvésen keresztül rögzít, tanul.

Az az édesanya cselekszik jól, aki a játékot párbeszéddel, rövid egyszerű mondatokkal, énekkel, mondókákkal kíséri. Természetesen helyet kell adni a gyermek „válaszainak” is, amik lehet, hogy ebben az időben még nem szavak, csak hangadások, gesztusok. Tehát várjuk ki, hogy a gyermekünk reagál, mit reagál. Az érzelmek kifejezése is hasznos egy-egy hanggal kísérve. Például „örül a baba”- mondjuk, miközben arcunkkal az örömet fejezzük ki és a baba, mintha ugrálna, tapsolna…- ahogy ez az adott családban szokás.

Elkerülendő
Lehetőleg kerüljük a bonyolult, összetett mondatok használatát a játék közben, mert a cselekvés a fontosabb, a szavak csak kísérők ekkor még. Halasszuk későbbre a drága babák megvásárlását, amikre túlzottan vigyázni kell, hiszen felesleges a gyermek számára, a szülőket pedig stresszelheti, ha a gyermek nem az ő elvárásaiknak megfelelően játszik vele. A szülői stressz pedig árt a gyereknek. A nagy, nehéz babákkal való játék fizikailag megterhelő, a gyerkőc nem tudja magával cipelni őket, a sok részletben kidolgozott játék, pedig nehezíti a lényeg megragadását.